Szórványsors-1995
Lassan már semmink sem marad.
A puszta létünkre lesnek,
éhes fenevadak.
Földünk bitorolják, házunk
omladozik, üres kamránk
sóhajtozik. Anyanyelvünk is
foltos ruhában jár már.
Hontalanul itt pusztulunk
árván. Templomaink tövében
bazár, mely jobban csalogat,
mint a hívó harang,
üres padoknak prédikál
a pap. Alig pislákol
a hit szívünkben
nem kellünk senkinek,
se Kin, se Ben.
A testvér, aki elment,
teljesen idegen.
Számba se vesz, ki erre jár,
vérző sebünkre vigyorog
a halál. Hej Európa!
Utaid szélén kirabolt,
és megsebzett emberek millióit
meddig viseled?!
A huszennegyedik órában vagyunk!!!
Nem szégyenlitek?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése