Egy tér történetéről akarok írni. Biztos nagyon sokan elmentek már mellette, és nem is sejtették, mennyi történelem van ,,elrejtve” e területben. Jelenleg a szilágysomlyói park helyezkedik el benne. Nemrég újították fel. Nagyon sok cikk jelent meg róla. Sok mindent leírtak, de egy dologról, érdekes módon elfelejtkeztek: a hely történetéről. Már akkor elhatároztam, hogy le fogom írni történetét, már amennyit tudok róla, remélem eleget, hogy büszkék legyünk e helyre. Most jött el az idő, március idusán, szent forradalmunk kitörésének évfordulóján.
Nem tudom, gondoltak-e reá, hogy Somlyó elhelyezkedése hasonlít egy ógörög városhoz. Hogy is nézett ki egy akkori görög város? A város felett egy fellegvár, – akropolisz emelkedett, ahol a fő istennek emeltek templomot. Nekünk a dicsőséges történelmünk egy tanúja, a felsővár romjai hirdetik őseink akkori jelenlétét. Igaz, pár éve Dacidava néven emlegetik, kérdeztem pár komoly történészt, de egy sem tudott bizonyítékokat hozni emellett. Ilyenkor szomorkodunk mi el igazán, amikor eltűntetik mellőlünk történelmünket. Vissza a hasonlatra. Az ógörög város legfontosabb része az agora, magyarul a főtér, aminek sokféle funkciója van. Többek között piac vagy magyarosabban vásártér.
Akörül alakult ki a város lakosinak számától függően kisebbre vagy nagyobbra. Somlyó akkori piacát vásárra használták, körülötte meg egy pár fontosabb épület helyezkedett el. A legrégebbi két épület, a középkortól lehetett odaépítve és a sóhoz, a sóúthoz kötődik. Mi magyarok szeretjük ennivalóinkat fűszerezni, ízesíteni, a só fontos kelléke ennek. Ne felejtsük el, abban az időben a tartósításnak is fontos anyaga volt. Magyarországra, Szegedre és Szolnokra szállították e értékes anyagot. Onnan küldték tovább a messzibb helyekre. Szegedre általában tutajjal szállították Székelyföldről a Maroson és a Tiszán, Szolnokra meg sóutakat használva. Szolnokra (még a neve is a sóból ered) általában a désaknai sóbányákból került. A só királyi vagy egyházi monopólium volt sokáig. Akkor is kellett valamiből pénzt szerezni. Ezért az utakon sóvámházakat építettek, ahol sótisztek végezték a dolgukat. Később az ügyeket nehezen intéző hivatalokat ,,sóhivataloknak” is hívták, biztos rászolgáltak erre. Ne felejtsük, a bürokrácia nem mostani kitalálmány! Elnézést, hogy megint eltértem egy kicsit a témától, de fontos mindent megtudni. Somlyó tehát már a középkorban fontos hely volt, ne felejtkezzünk el a Báthoriakról és, hogy Somlyó sokáig Kraszna vármegye központja volt.
A teret Sóháztérnek nevezték, a vásárokat is itt tartották. A tér mellett épült majd a XIX.század közepe fele a város távirdája.
1848 tavasza új reményeket hozott. Felvillant egy kis reménysugár, Somlyót ezt a kb. háromezer lakosú városkát is magával ragadta a forradalom heve. A forradalom első sikerei után, sajnos nehéz napok következtek. Október és november között, több alkalommal is kellett toborozni, feltölteni a forradalmi seregeket. Szilágysomlyó is toborzóhely volt a 31-es zászlóaljnak. Kraszna vármegyéből 239 fő volt megszabva. A lelkesedés és hazaszeretet 422 honfitársunkat vitt rá, hogy berukkoljon a seregbe. Városunkból 37-en jelentkeztek. Álljon mementóként polgártársaink neve. A rangjukat később szerezték, én így írom le: Bosánczi Adolf, Kovács Lőrinc, Szatmári Dániel-őrnagyok, Keller Róbert, P.Szathmári Károly-századosok, Domby László, Kovács Ferenc, Gál István-főhadnagyok, Kerekes Imre-hadnagy, Nagy István, Réner Béla-alhadnagyok, Angyal jános, Dénes László, Gál Lőrinc, Mártonffy Miklós, Szénássy Miklós, Turóczi Sándor-őrmesterek, Klein Sámuel, Végh Mihály-tizedesek, Balogh István, Barta Elek, Bányai József, Bodnár Antal, Bozsoki József, Fekete Elek, Hunyadi Sámuel, Kecskeméti József, Kerekes János, Költő Ferenc, Lázár Tivadar, Nolik Ferenc, Papp József, ifj. Schönstein Antal, Petenye Péter, Szabó Zsigmond, Varga György, Vince László-honvédek.
November közepétől már kritikus volt a helyzet. Szinte egész Erdély osztrák kézen volt. Közeledett a front Somlyó fele. Csucsa, Zsibó, Nagybánya vonalán állt fel Czetz János 26 éves honvédőrnagy több mint négy ezer katonát számláló serege. Czetz elvállalta ezt a kinevezést, de kérte Kossuthot, hogy fiatal korára és tapasztalatlanságára legyen tekintettel, és amikor lehetősége lesz, küldjön egy tapasztaltabb parancsnokot. Czetz János a főparancsnokságát Szilágysomlyóra helyezi és nekilát a vezérkarával kidolgozni Kolozsvár visszafoglalása tervét, amire Kossuth kéri meg. Nagyon sok dolgot tudunk meg P.Szathmári Károly akkori honvédtól, a későbbi híres írótól, közéleti személyisgtől Somlyó szülöttjétől. Az ,,Emlékeim” című későbbi művében többek között leírja a Somlyóhoz és környékéhez kötődő 48-as eseményeket. Remélem lesz majd alkalmam P.Szathmári Károlyról bővebben írni.
Kossuth betartotta a szavát, és december 1-én kinevezte Bem Józsefet, (lengyelül Józef Zacharias Bem), az erdélyi hadsereg főparancsnokának. Bem Józsefet, vagy ahogy később nevezték, Bem apót nem kell bemutatnom. A forradalmi hadsereg legsikeresebb tábornoka volt. Petőfi Sándor, nemzeti költőnk, őrnagyi rangban szárnysegéde volt, Bemhez baráti szálak fűzték kihez gyönyörű verseket írt, ihletője a csaták forgataga. December 8-án érkezik Bem Somlyóra és a Sóháztéren felsorakozott egységek előtt felolvasta a Nagyváradon írt ,,A felső erdélyi hadsereg fővezérétől” című kiáltványát. Érdekes az archaikus nyelvezete és a benne levő gondolatok. Innen is látszik, hogy Bem nem csak hidegen számító stratéga volt, hanem nemes lélekkel megáldott ember is.
„Az erdélyi főhadseregnek korlátlan telyeshatalommali főkormányzatára meghivatván, első kötelességemnek tartom Erdély és a körülfekvő vármegyék lakosainak a kormány eltökéllett szándékát tudtára adni.
Minden lakosok, nemzetiség, vallás és rang különbség nélkül egyenlők, és minden hivatalok viselésére ugyan azok jogaik vannak, ha az álladalomnak becsületesen s hűségesen szolgálnak, és a szükséges képességgel bírnak.
Azok, kik az álladalom függetlensége és jogai védelmezésére hivatva vannak, születésök különbsége nélkül legfőbb hivatali polczokra juthatnak, ha vitézségök és szükséges ismereteik bizonyságait adandják. Azokról, kik a szolgálatban egésségöket vesztik, az álladalom éltök fogytáig gondoskodik, a harcz mezején elhalaknak özvegyei és gyermekei pedig az ország oltalma alá vétetnek , és azokról az álladalom gondoskodik.
Jóllehet a Magyar nyelv az országgyűlés nyelvének vétetett fel, minden más népségek nemzetségöket megtartják és magok belső ügyeikben a Magyar nyelv mellett tulajdon nyelvökkel élhetnek.
Minden valláskülönbség nélkül a kormány által ugyan azon ótalomban részesülnek.
Ha talán valaki ezen az ország kormányától biztosított jogokban megsértetnék, azonnal forduljon hozzám és rögtön igazságot fog nyerni.
Erdélynek és a körülfekvő várme-gyéknek minden lelkészei ezen hirdetményt templomjaikban több napokon át felolvasni tartoznak.
Nagyvárad December 6-án 1848
Bem József s.k.”
A kemény katona a tiszti eligazításon mutatkozik meg. A felsorakozott tiszteknek a következőket mondja: „Uraim a kormány engem e hadsereg teljeshatalmú főparancsnokává nevezett ki. Én önöktől feltétlen engedelmességet kérek, aki nem engedelmeskedik, azt agyon fogom lövetni. De fogok tudni jutalmazni is. A múltról nem beszélek. A parancsokat rögtön kiadom. Elmehetnek”
Ma már tudjuk, milyen hőstetteket vitt véghez Bem József és hadserege. Czetz Jánost vezérkari főnöknek nevezte ki és vitézségeiért tábornoki rangot érdemelt ki. December 16-án megkezdődtek az igazi harcok, 25-ikén, délután, Bem hadserege beváltja Kossuthnak tett ígéretét, és kiveri az ellenséget Kolozsvárról, majd egész Erdélyből. Legyünk büszkék, hogy e felszabadító hadművelet Szilágysomlyóról kezdődött, és hogy nagyon sok somlyói és környéki honfitársunk az életét se sajnálva vett részt a szabadságért vívott küzdelmekben.
A tér most is ott áll. A somlyóiak kedvenc időtöltésének helye lett, parkká átalakítva. Milyen jó volna, ha egy emléktábla hirdetné ezeket az eseményeket a park területén. A református templomban van egy emléktábla Bemről, a táblába vésve a 37 somlyói honvéd neve. Várja az alkalmat, amikor kikerülhetne egy méltó helyre. Az ötvenes években egy talapzatra Sztálin szobra kellett kerüljön, olyanok voltak az idők. A szobor lekerült, de a talapzat megmaradt. Most is ott áll a park közepén, és vár egy olyan szoborra, amely méltó lenne erre a helyre. Lehetne méltóbb, mint Bem József?
Vida János
