Hűség

                                            A Magura aljából, innen üzenem,

                                                  a Báthory-vár árnyékából,

                                       a lét és nemlét határán küzködők közül:

                                              itt állunk most is, az ősi vártán,

                                                           rendületlenül.

                                              A Báthoryak lángoló szelleme

                                                       nem aludt ki soha,

                                          pislákoltak itt szívekben a fények.

                                               Porladhatott a kő, a cserép,

                                                pusztíthatott az ellenség,

                                      lelkünkön nem fogott az enyészet.

                                            Örhelyeinken kitartóan állunk,

                                                sem hősök, sem áldozatok

                                                          nem vagyunk,

                                                   csak tesszük, amit kell,

                                                  mit őseink ránk hagytak:

                                                 nem adjuk fel a várainkat.