Számadás

                                                                                  1986. március

                                                                           Irataimat rendezem.

                                                                              ötvenöt évemből

                                                                           harminc év szolgálat,

                                                                                röviden ennyi.

                                                                            De mennyi igazolás,

                                                                         szolgálati bizonyítvány

                                                                                   került elő!

                                                                             S ez mind semmi

                                                                        ahhoz, ami hozzátapad

                                                                       az iratokhoz, hisz bennük

                                                                       ifjuságom szivárványszínű

                                                                          álmai, kiábrándulásaim,

                                                              megalázkodásaim és megaláztatásaim.

                                                                     Egész életem itt e borítékban,

                                                                         S most kopott íróasztalra

                                                                  Helyezem, sok fehérhajú társam

                                                                    borítékja mellé. Elvégeztetett.

                                                      Mi voltam? A nemzet napszámosa, mint apám.

                                                        Éhesen, kopottan, de reménykedőn sok kis

                                                              vadcsemetét oltogattam, és közben

                                                                     nem is tudtam: mi az ifjúság.

                                                                 Nem láthattam meg, milyen a világ.

                                                             Repülni akartam, míg voltak szárnyaim,

                                                          jaj, de összetörtek azok börtönünk rácsain.